Szűrőjelölés az ISO 16890 szerint
Az új szabvány bevezetésének fő oka azoknak a tanulmányoknak az eredménye volt, amelyek a finompor emberi egészségre gyakorolt hatásait vizsgálták. Az eredeti EN 779 szabvány ugyanis a közepes és finom por szűrésére szolgáló szűrőket kizárólag a 0,4 µm-es részecskeméretnél mért átlagos hatásfokuk alapján sorolta az egyes osztályokba (M5-F9).
Az új ISO 16890 szabvány a levegőben lévő porrészecskéket méretük szerint négy PM-finomporspektrumba sorolja (PM – a „Particulate Matter” rövidítése = finompor):
Ha a szűrőket az új ISO 16890 szabvány szerint vizsgálják, a laboratóriumi eredmények jobban tükrözik a szűrők valós körülmények közötti és tényleges üzemelés során mutatott leválasztási teljesítményét.
Mivel a szűrőközegek különböző anyagokból és eltérő gyártási eljárásokkal készülhetnek, először meg kellett határozni azokat az alapvető paramétereket, amelyek alapján minden szűrőtípus a megfelelő szűrőosztályba sorolható.
A szűrők szűrőosztályokba sorolásának alapvető paraméterei:
a) Az ePMx paraméter
Ez a paraméter a szűrés átlagos leválasztási hatásfokát mutatja az adott PM-osztályra vonatkozóan (átlagosan mennyi finomport és mekkora részecskéket képes leválasztani a szűrő).
b) Az ePMx,min paraméter
Ez a paraméter a szűrés minimális leválasztási hatásfokát mutatja elektrosztatikusan kisütött állapotban lévő finompor esetén. Az elektrosztatikus porleválasztás az egyik lehetséges szűrési mechanizmus, amelyet főként szintetikus szűrőközegeknél alkalmaznak. Ezek a szintetikus közegek elektrosztatikusan feltölthetők, ami növeli a hatásfokukat.
E két mért paraméter alapján a szűrők négy különböző szűrőosztályba sorolhatók:
Egy szűrő adott szűrőosztályba sorolásakor tehát az elektrosztatikusan kisütött állapotban mért szűrési minimális leválasztási hatásfoka a meghatározó. Miután meghatározták az adott szűrő osztályát, megadják a szűrés átlagos leválasztási hatásfokát is, például: ISO ePM1 80%.
Példák a szűrők jelölésére:
ISO ePM1 80%
- a szűrő hatásfoka a PM1 részecskespektrumra vonatkozik (0.3µm – 1µm)
- a szűrés minimális leválasztási hatásfoka elektrosztatikusan kisütött állapotban PM1 esetén nagyobb mint 50%
- a szűrés átlagos leválasztási hatásfoka 80 % és 85 % között van (5 %-os lépésekre kerekítve)
ISO ePM2.5 65%
- a szűrő hatásfoka a PM2.5 részecskespektrumra vonatkozik (0.3µm – 2.5µm)
- a szűrés minimális leválasztási hatásfoka elektrosztatikusan kisütött állapotban PM2.5 esetén nagyobb mint 50%
- a szűrés átlagos leválasztási hatásfoka 65 % és 70 % között van (5 %-os lépésekre kerekítve)
ISO ePM10 70%
- a szűrő hatásfoka a PM10 részecskespektrumra vonatkozik (0.3µm – 10µm)
- a szűrés minimális leválasztási hatásfoka elektrosztatikusan kisütött állapotban PM10 esetén nagyobb mint 50%
- a szűrés átlagos leválasztási hatásfoka 70 % és 75 % között van (5 %-os lépésekre kerekítve)
Az ISO ePM2.5 65 % jelölésű szűrő jó paramétereket ér el a PM2.5 szűrőosztályban, ahol az adott részecskespektrumhoz tartozó por 65 %–70 %-át képes leválasztani. A szűrő jelöléséből azonban már nem derül ki, hogyan teljesít a PM1 részecskespektrumban.
Ezek a szűrők a PM1 osztályban is 50 %-nál nagyobb átlagos hatásfokot érnek el, elektrosztatikusan kisütött állapotban azonban nem képesek ezt a hatásfokot nyújtani. Ilyenkor a hatásfokuk 40 %–50 % között van. Ezért a szűrőket PM2.5 osztályúként kell jelölni, amelyben már képesek elérni az elektrosztatikusan kisütött állapotban előírt minimális hatásfokot.
Ezzel szemben az ISO ePM1 80% jelölésű szűrő PM1 szűrőosztályban elektrosztatikusan kisütött állapotban is 50 %-nál nagyobb hatásfokot ér el, így több finomport képes leválasztani. Ez a szűrő tehát lényegesen hatékonyabb, ezért használata előnyösebb.
Felhasznált szakirodalom és források
RUKATECH, s.r.o. : Belső dokumentumok
Robatherm GmbH: Nyilvánosan hozzáférhető dokumentumok
Zehnder Group Deutschland GmbH: Nyilvánosan hozzáférhető dokumentumok